Gyorsan sommázom a bostoni felkészülésemet, mielőtt elindulunk a reptérre.
Az elmúlt 16 hét alatt lefutottam 1.100 km-t, 5:07-as átlagtempóban, 93 óra futással és mindeközben elégettem 95.001 kilokalóriát. Ez az edzésmennyiség nagyjából 20%-kal volt több mint a tavalyi Bordeaux, vagy a Valencia Maraton felkészülésem. Hogy a több mellett hatékonyabb is volt-e ez a mennyiségű edzés, az pedig pár nap múlva kiderül. Szerintem egyébként …
A pihenés most nagyon sokat számít(ana), de ezt azért nem lesz könnyű kivitelezni az új kontinensen. Amit szerintem tuti megteszek enne érdekében, hogy nem gyalog megyek fel az Empire State Building tetejére. 🙂
Mivel az USA-ban nem a mediterrán konyhának hódolnak első sorban, így a nagy nehezen kiizzadott pár mínusz kilómnak is kb annyi lesz. Na mindegy, lehet jól drukkolni a 4503-asnak!
Bevezető
Ez az első alkalom, hogy az aktuális felkészülési időszakomról írok. Nem mintha bármi titok lett volna benne korábban, de úgy gondolom az egyéni felkészülések sok esetben félrevezethetik az olvasókat, könnyen kikezdhető tanácsként lehet kezelni ezeket és kell a francnak a felesleges vita.
Három 3 órán belüli maraton után most sok szempontból fontos versenyre készülök, ami mások számára is talán (remélem) érdekes lehet. Cél tehát egy jó szereplés az április 15-i Boston Marathonon. És bár a futó statisztikai adatokat is megírom majd hétről-hétre, mégis inkább arra számíts, hogy inkább a háttérről tudsz meg többet ezekből az írásokból, ami sok esetben többet segít, mint a számok.
Alapozás (első félidő)
Az alapozást 2018. december 3-án kezdtem a Valencia Marathon (2:58:34, 4:12 p/km) másnapján. A rákövetkező héten majdnem minden reggel elmentem kocogni 5-7 km-t bámészkodós/beszélgetős/fotózós tempóban. Ennek nagyjából az volt az értelme, hogy az izomzatomat jól eltegyem télire és a rákövetkezendő 2 hétig 1 métert se fussak.
Ez a 3 hét gyakorlatilag a hedonista énemről szólt, minden létező szembe jövő ételt megkóstoltam bármilyen belső ellenérzéstől mentesen. Mivel ekkor jött a Karácsony és a töltött káposzta, így ugyanezt az életmódot (ételmódot) kiegészítettem már némi futással, napi rendszerességű plankinggel és fekvőtámasszal is. Nem minden pillanata esett jól egyik mozgásformának sem, de az év utolsó 9 napjában azért négyszer mégiscsak elmentem futni a 14 kilométeres megszokott útvonalamon. Január elején aztán elkezdtem picit növelni a hétvégi távokat és megfeleztem a kakaós csiga adagomat ( 5 helyett 2 🙂 ), amikor megláttam a mérlegen a 90+ kilót.
Nagyjából ez a pont – a bűvös 90 kg – szokta jelenteni az alapozásom közepét. Ekkor jön el a belső igény, hogy jobban odafigyeljek az étkezésre is. Ez még nem a brokkoli és a főtt csirkemell időszaka, ilyen rémségre max. a felkészülés vége felé vetemedek, amikor még kell 1-2 kiló mínusz. A testalkatomat inkább rövidtávfutóként tudtam volna kamatoztatni, ha “profi” sportolónak álltam volna fiatal koromban, de én inkább a kispályás focit, majd 30 évesen az utcai futóversenyeket választottam, amit a mai napig nem bánok egy percig sem.
Szóval a 185 centihez tartozó 90+ kiló valóban nem a legideálisabb a hosszútáv futáshoz, így minden szezonban megy a játék a súllyal, hogy a még mindig nem teljesen ideális 83-85 kilóra letornásszam. Ennél kevesebb sosem jutott eszembe, az nekem már a csont és bőr kategória lenne és hallgathatnám Anyukámat is, milyen rosszul nézek ki. 🙂
Összegzem az eddigieket
– Kell egy célverseny! (Pipa)
– A felkészülés előtt 2-4 hetet pihenek. Feltöltődöm. (Pipa)
– Alapozásom 4-6 hétig tart, ekkor leginkább hosszú, lassúkat futok.
– Ügyelek a fokozatosságra mindenben.
– 1-1 plusz kg perceket jelent egy maratonon, ezért a pihenő időszak után figyelek a táplálkozásomra, ügyelek a súlyomra.
– Együtt érzek a Lidl pék osztályával, akik a következő hónapokban várhatóan túlrendelik magukat, a decemberi fogyasztásom alapján.
Ami különösen fontos és ami nélkül nem lehet előrébb jutni
– megfelelő nyújtás edzés után
– precíz, energiatakarékos mozgás
A fránya számok, amit legközelebb talán jobban kibontunk
-
- hét – December 23 – 30. (kicsit csalok, ez 8 nap)
3 edzés – 43 km – átlagtempó 4:58 - hét – December 31 – január 6.
5 edzés – 76 km – átlagtempó 5:17 - hét- Január 7 – 13.
4 edzés – 64 km – átlagtempó 5:21 - hét – Január 14 – 20.
5 edzés – 78 km – átlagtempó 5:05
- hét – December 23 – 30. (kicsit csalok, ez 8 nap)
A pálya
Egy futóversenyről nem elég csak azt tudni, hány kilométert kell teljesíteni. Fontos, hogy hosszú táv esetén tisztában legyünk a terepviszonyokkal, szintkülönbségekkel, napszakkal, évszakkal, időjárással és ezekre felkészüljünk, ha jó eredményt akarunk elérni.
Hát nem a kanyarok miatt az biztos. Nincs benne 70 kanyar, mint mondjuk Milánóban, vagy Firenzében. Ha megnézed az útvonalat – lehetőleg minél messzebbről 🙂 -, láthatod, hogy a pálya tök egyenes, na jó majdnem tök egyenes. Fuss kelet felé és juss el A-ból (Hopkinton) B-be (Boston), ennyi! Ha a szeszélyes tavaszi időjárást nem számítjuk, a bökkenő egyelőre csak a szintkülönbséggel lesz.
Korábbi vélemények alapján 4 szakaszra lehet osztani a versenyt
- Első 7 kilométer, masszív lejtő – nagyon vigyázni kell, hogy ne vigyen el túlságosan a lendület. A versenyzők nagy része itt hibázza el, főleg Bostonban, de általában is. Minimálisan szabad csak gyorsabban menni a sík pályához képest.
- 19 kilométer hullámzás, ami jó az izomzatnak elvileg, bár 2 óra futás után már magamnak is nehezen tudom beadni ezt a rizsát, főleg hogy jön a genya rész…
- Bő 8 kilométer emelkedős rész Newton dombjain – ez a para
- Ismét bő 8 kilométer, viszont most lejtő, illetve sík – Jobb mintha emelkedő lenne, de ebben a stádiumban már nem ad sokat
Speciális edzések
A korábbi évek sík edzéseit most fel kell váltsa a minél több szint futása, ami nálam egyelőre annyit tesz, hogy minden edzéstípusban van egy kis plusz szint belecsempészve a megszokotthoz képest. Mivel a hegyi terepet egyelőre hanyagolom, így maradnak az indokoltnál többszöri hídra futások a Margitszigeten a hosszú és az intervall futásoknál egyaránt. Aztán ha javul az idő és látni fogom végre mire lépek, akkor jöhet a Hármashatár-hegy.
Ma jött postán Bostonból a visszaigazolásom postai formája. Bár emailen mindent megküldenek, ereklyének jó lesz 🙂
Múlt héten ugyan azt ígértem “legközelebb talán jobban kibontjuk” a fránya számokat, de mégsem. Most is csak leírom a heti adagot, aztán legközelebb tényleg kibontjuk a fránya számokat, talán.
5. hét – Január 21 – 27.
5 edzés – 77 km – átlagtempó 4:59
Hosszú edzés két felvonásban
Egyik barátom (kvázi “edzőm”) már tavaly is célzott rá hogy ki kéne próbálnom a hétvégi hosszú futások ketté bontását, mert az tök jó lesz nekem. Ennél persze jóval cizelláltabban fogalmazta meg az érveit, de ez az edzésmódszer akkor kimaradt a repertoáromból, most viszont bevállaltam újító szándékkal.
Nézzük mi a lényege…
A lényeg nem bonyolult, hiszen ahogy a neve is mondja két részletben kell futni a hosszú edzéseket (de azért 1 napon belül). A határt nem könnyű meghúzni, mikortól hosszú az edzés, de nagyjából azért elmondhatjuk, hogy a 2 óra feletti futás azért már az a kategória, amit megéri ketté szedni.
Két fontos (negatív) tényező, ami a klasszikus hosszú edzés második felében történik
- A kortizol (stresszhormon) nagyobb mértékben kezd el termelődni, ami a zsír mellett az izom lebontásából is energiát akar termelni;
- A fáradtságtól a mozgásunk szétesik, megváltozik a tartásunk, máris nem a megfelelő izmokat eddzük.
Mit várok a hosszú edzések két etapra való bontásától – még ha logisztikai szempontból nézve kissé macerás is (2x elindulás, bemelegítés, nyújtás, mosás)?
- regeneráció gyorsítása
- hatékonyabb edzés (a tesztoszteron termelés “csúcsokon”), csakúgy mint a többi rövidebb edzésnél
- helyes mozgás megtartása
illetve
- mivel a téli hónapokban nehéz folyadékhoz jutni futás közben (még a Hajós A. uszoda mosdóját is bezárják hétvégére, köszönjük!), így ebben is segítség
- vice versa, amikor a korábban bevitt folyékony és szilárd táplálék távozni akar.
Tapasztalatok
Az eddigi eltervezett három hétből kétszer meg tudtam oldani a vasárnapi két edzést (délelőtt ~ 1 óra, kora este ~ 1,5 óra). Mindkét esetben kellemesebb volt az esti szakasz, mint a délelőtti. A várakozásoknak megfelelően a helyes mozgás, sőt még a hajam tartása is megmaradt. 🙂
Hétfőn és csütörtökön (vagy pénteken, ahogy esik) mindig teljes pihenő napot tartok, a többi napon pedig valamilyen tempós edzést. Például:
- lendületes tizenpár km
- a sziget déli csücskében a hídnál fel-le körözök versenytempóban 5 km-t
- a sziget északi csücskében a hídnál felfelé tempós futás kilencszer, lefelé kocogás
A hatékonyság mellett ezek némileg kizökkentenek, illetve segítenek megszeretni, vagy legalább megszokni az emelkedőket, ami elengedhetetlen Bostonhoz.
Heti számok
6. hét – Január 28 – február 3.
6 edzés – 93 km – átlagtempó 4:55
Hideg
A szabadtéri sportolás egyik rákfenéje a vacak időjárás, amiből az utóbbi hetekben kijutott rendesen. Ha nem lenne egy kitűzött célom, mint most a Boston Marathon, simán lehet, hogy az esetek felében otthon maradtam volna.
De nem …
Párszor az is plusz lökést ad, hogy 71 éves apukám napi szinten megy el ebben a szutyok időben is 1-1,5 órát kerékpározni. Ez engem is motivál, szóval nincs picsogás, kuss és fuss, ettől lesz még értékesebb a célba érkezés!
A hóhoz, fagyhoz a csősál lett nálam ennek a szezonnak az elengedhetetlen futó kelléke. Számos versenyről kapott példány színesíti már a szekrény belsejét, de volt pár olyan darab is, amit csak most szedtem ki a csomagolásából. Tavaly januárban is kb. ezt a mennyiséget futottam, de nem emlékszem, hogy ennyit használtam volna ezeket. Az is igaz, hogy pár éve még térdgatyában is képes voltam futni 5 fok körül, most meg 3 felső is van rajtam, alul meg kizárólag hosszú. Miközben most leírtam, leesett, hogy öregszem. Baszki…
A hallásom is szarabb, a látásomról már nem is beszélek. Mi lesz a következő?
Na neeee … 🙂
A felkészülés 7. hete a tervezett pihenést jelentette, az igen kimerítő – azt megelőző – 90 pluszos hét után. Négy edzésem volt “csak”, mindenféle extra betét nélkül, max. 1-2 erősebb kilométerrel, ha jól esett. A sok munka és egyéb elfoglaltság mellett nem is nagyon jutott volna időm több futásra a héten, még a vasárnapi két edzésből is csak egyet tudtam összehozni. Nem baj, ez így jó az idegrendszernek és az izomzatnak is kell a feltöltődés.
Ma este elintézzük a 90 napig érvényes beutazási vízumot (ESTA VISA) az USA-ba. Nyilatkozom róla, hogy mi vagyok és mi nem, remélem nem rontom el. 🙂
Heti számok
7. hét – február 4 – 10.
4 edzés – 64 km – átlagtempó 4:51
Félidő
Nagyjából a felkészülési időszak feléhez érkeztem, most már lassan kezdhetem körvonalazni a céljaimat a bostoni “vendégjátékom” kapcsán.
Ehhez most egy elég kimerítő hetet produkáltam, eddigi legintenzívebb hetemet, mióta futok. 5 nap, 6 edzés, 120 km. Valahol 100 alatt abba kellett volna hagynom, nem volt indokolt ennyit menni, de így alakult. Kedd-szerda-csütörtök az erős betétfutásokról szólt, benne az 5 km-es Margit-hídra való fel-le futással (Robival és Tomival) 3:58-as átlaggal. Hétvégén pedig jöhettek a hosszú lassú futások, mert lassú futások nélkül nincs gyors maraton.
Ha már félidő, akkor a napi bölcsesség után a bostoni táv fele is megér egy említést.
A Hopkintonból Bostonba vezető maratoni útvonal felénél található a Wellesley College, amely az USA egyik leghíresebb női művészeti főiskolája. Híres diákjai voltak, a Mona Lisa mosolya is itt játszódik, meg hasonló érdekességek… a maratoni apropója az, hogy évtizedek óta a pálya szélén szurkolnak az itt tanuló diákok. Nem vicc, már a 30-as években is itt szurkoltak a csajok. A hosszú évek alatt olyannyira kultikussá vált a jelenlétük, hogy évről-évre nagyjából 1 km hosszan, sikoltozva-kiabálva várják az ideérkező futókat.
Ha ez még nem lenne elég, táblákat feltartva várják a csókot kérő futókat. Valami azt súgja, ehhez a szakaszhoz praktikusabb lesz minél hamarabb odaérni…
A vízumot múlt héten megkaptuk, remélem be is engednek majd az országba!
Heti számok
8. hét – február 11 – 17.
6 edzés – 120 km – átlagtempó 5:08
Szülinap
Múlt heti edzésem a sablon szerint történt. Hét közben gyorsabb, hétvégén pedig hosszú és lassabb edzések. A hídra felfutások egyre jobban mennek és bár mostanában elég gyakran összejárunk, még nem barátom az emelkedő.
Igazából a vasárnapi hosszú izgatott leginkább, ugyanis aznap voltam 43 éves. Ha már valaki a hosszú távokban keresi a kihívásokat, akkor adódik a klasszikus születésnapi “ajándék” a szervezetnek, azaz az aktuális évszám átfordítása kilométerekre. Tavaly nem volt gond a 42-vel, maratoni táv, nem is kell magyaráznom. Ha viszont ezt évről-évre emelem, jól kib..ok a jövőbeli önmagammal, vele meg a rosseb sem akar összetűzésbe kerülni.
Késői ébredéssel és 42-vel a fejemben indultam el. Judit kísért bicajon, Tomi csatlakozott egy kis alkoholos frissítővel (ha már egyszer szülinap, egyébiránt senkinek sem javaslom, nyilván), aztán 30-nál úgy döntöttünk, hogy inkább ketté szedem ezt az etapot. Így az ebédre lefoglalt asztalhoz is időben odaérünk, a dupla edzés is meglesz és a vége is lehet 43 km. Lett vasaló, mármint így is lett.
Húsz nap van hátra a Boston előtti főpróbára, a páfoszi Ciprus Maraton félmaratoni távjára. Hogy ennek a versenynek, pláne Ciprusnak is meglegyen a bostoni kötődése pár szót kell ejtsek Stylianos Kyriakides-ről.
Ciprus és Görögország történelmében nem elmélyedve próbálom rövidre fogni. 1938-ban egy meghívásnak eleget téve Stylianos Kyriakides részt vett a Boston Marathonon, de a zokni nélkül viselt új cipője annyira feltörte a lábát, hogy ki kellett szállnia a versenyből. Ez a sztori persze önmagában kevés ahhoz, hogy személye ismert legyen, ezért inkább folytatom a lényeges résszel 🙂
Szóval ez a nagyszerű futó, egyben Páfosz hőse, aki a második világháborút követően 1946-ban – mindenét eladva visszatért Bostonba – megnyerte a Boston Marathon-t. Ami emberi nagyságát különösen kiemeli, hogy a célba érkezés után – felhasználva ismertségét – az USA-tól kért segítséget Görögország számára. Adománygyűjtő “akciójának” folyományaként 25.000 tonna áruval és 250.000 dollár készpénzzel segítette országa újjáépítését. Kyriakides ezután sem állt le, 1947-ben 50.000 dollárral és ruházattal, felszereléssel segítette a görög olimpiai csapat indulását a londoni olimpián.
A közel 100 magyar résztvevő – aki márciusban részt vesz a Ciprus Maraton valamelyik versenyén – találkozhat Stylianos Kyriakides arcmásával több alkalommal is, de a befutóérem kézhez vételekor egészen biztosan.
Heti számok
9. hét – február 18 – 24.
5 edzés – 88 km – átlagtempó 5:02
Hajrá csajok!
Az eheti beszámolót nem véletlenül hagytam március 8-ra. Kedves Hölgyek, megragadom az alkalmat és boldog nőnapot kívánok Nektek!
A Boston Marathon kapcsán ma semmiképpen nem maradhat el Katherine Switzer megemlítése.
A női maratonfutás úttörője, akinek 1967-es bostoni “kalandja” megnyitotta a kaput a nők számára az atlétika legembertpróbálóbb szakágában. Történetét minden maratonfutó nő és férfi ismeri, de azért röviden leírom, mert Anyukám – akinek szintén boldog nőnapot kívánok – is tuti olvassa ezeket a sorokat.
1967-ben, amikor még maratoni futóversenyeken nők nem indulhattak – Olimpián is csak férfi versenyt rendeztek ebből – a 20 éves Kathrine úgy döntött, hogy elindul a Boston Marathon versenyen. Mivel hivatalosan nem indulhatott, a Kathrine nevet is biztos kiszúrták volna a jelentkezéskor, ezért K. V. Switzer névvel adta le regisztrációját.
Az azóta ikonilkussá vált jelenet a rajttól 4. mérföldre történt, amikor az egyik szervező – Jock Semple – megpróbálta kilökni őt a versenypályáról, miközben azt ordította, hogy „Takarodjon a versenyemről és ide azzal a számmal!”
Mivel Kathrine-t végig kísérte a versenyen Tom Miller nevű, amerikai focis barátja, így ez a kísérlet nem járt sikerrel és 4 óra 20 perces idővel célba tudott érni. A jelenet és a sztori már aznap megjelent a helyi sajtóban, később pedig a világsajtó hasábjain.
Bár ennek az eseménynek a hatása kezdetben a nők kizárása volt egyéb versenyekről is, később azonban gyökeresen megváltoztatta a gondolkodást a női atléták “szerepét” illetően. 1972-től már hivatalosan is indulhattak nők a versenyen, illetve 1984-től már nők is részt vehettek az Olimpia maratoni számában.
Boldog nőnapot Kathrine (bár valami azt súgja ezt nem fogja olvasni)
Pár szót azért mégiscsak ejtenék a felkészülésről is
Volt az elmúlt héten olyan időpillanat, amikor kifejezetten jól esett emelkedőn felfelé futni, sőt egyre többször fordul elő, hogy már nem is annyira sz.r, mint 2 hónappal ezelőtt.
A hét közben továbbra is a gyors futás variációk, hétvégén pedig a hosszú lassúak dominálnak. Jövő héten félmaraton Cipruson, szóval készülök ezerrel.
Heti számok
10. hét – február 25 – március 3.
5 edzés – 87 km – átlagtempó 5:16
Egészségtudatos sportolás
Felkészülésem kétharmadánál jött el az idő, hogy egy alapos teljesítménydiagnosztikai kivizsgáláson vegyek részt és végre megtudjam, fizikálisan mik az erősségeim, hol vannak a gyenge pontok, mire kell a továbbiakban jobban odafigyelnem.
Hétfőn, a Life-Like budapesti központjában történt a vizsgálatsor. A javaslat szerint egészségesen, egy kevésbé intenzív hét után, kipihenten kellett érkezni a 2,5-3 órás tesztre. Ebből nagyjából az “egészségesen”-t sikerült csak hoznom. Mentségemre szóljon (mert indok az mindig van), hogy a most hétvégi Ciprus Félmaraton előtt csak az utolsó hetet akartam alacsony intenzitással letudni, két hét “kihagyás” már sok lett volna Bostonnak. Ráadásul tovább rontottam a helyzetemet – és ezáltal a teljesen objektív képet – azzal, hogy a 3 nehéz hét majd 1 könnyű hét váltakozására alapuló edzésciklusomat ezáltal 4 nehéz hétre húztam ki, tehát egy kvázi különösen megterhelő periódus végén jelentkeztem a vizsgálatra.
Az adatfelvétel és a sportmúltról, edzésmunkáról szóló beszélgetést követően jöhettek a különböző vizsgálatok.
Először a test összetételemet vizsgálták bioelektromos impedancia mérleggel, majd bőrredő méréssel. Ebből megtudtam, hogy a testzsír százalékom és a zsigeri zsír értékem a megfelelőnél magasabb, ami leginkább a helytelen táplálkozásra vezethető vissza. Ezeknek az értékeknek a csökkentése nem csak a sportteljesítményemre hatna pozitívan, de élettani szempontból is jobb lenne, ha hosszú távra tervezek. Már pedig hosszú távra tervezek :)))
A nyugalmi vizsgálatok még kiterjedtek különböző kardiológiai alapértékek (nyugalmi pulzus, vérnyomás, szaturáció) megismerésére, szívfrekvencia-változékonyság (HRV) analízisre, valamint a laktát és vércukorszint meghatározására.
Miután ezek megvoltak, jöhetett a teljesítménydiagnosztika a futópadon. 3 perc futást (kezdetben gyaloglás) követett 1 perc pihenés. Minden futást követően a fülcimpámból vettek vért és minden új futás ciklust 2 km/h-val növelve kellett teljesíteni. A cél, eljutni a “végsőkig” és még utána egy kicsit. 🙂 20 km/h tempóban már csak 1 percet tudtam futni.
A kiértékelés során rengeteg információval lettem gazdagabb
– beigazolódott, hogy túledzett állapotban vagyok, ami többek közt a paraszimpatikus idegrendszeri túlsúly is tükröz
– megtudtam a pulzus határértékeimet, ami a megfelelő edzések meghatározáshoz szükségesek és amiből kiderült, hogy bizony a hosszú lassú futásaim nem elég lassúak
– Az aerob extenzív LDL terhelések dominanciája szükséges a zsíranyagcsere fokozása révén az energiaszolgáltatás gazdaságosságának javítása, a testzsírszázalék csökkentése, a laktátküszöb fejlesztése, az alapállóképesség további növelése céljából
– A laktátgörbe meredekségének csökkentése érdekében fartlek jellegű terhelések javasoltak MDL/TDL, esetleg ETL zónákat érintve (bemelegítés és levezetés LDL), valamint fokozatosan felépített hosszú extenzív résztávok ETL zónában (a terhelés-pihenő aránya 1:1.5)
LDL – aerob extenzív (zsíranyagcsere)
MDL – aerob intenzív
TDL – küszöb tempó (aerob zóna felső határa)
ETL – extenzív résztávos
ITL – intenzív résztávos (VO2max)
SB – anaerob laktacid (gyorsaság, gyorsasági állóképesség)
– víztartalom egy kicsit alacsony
– kicsit magas a vérnyomásom (erre figyelni kell)
– izomtömegek a lábakban megegyeznek
Prognosztizált időket is kaptam, ami egy ideál-tipikus verseny esetében az alábbiak lennének.
5 000 m: 0:17:43
10 000 m: 0:37:27
Félmaraton: 1:23:48
Maraton: 2:56:52
A célokat ezzel kb belőttük, aztán vasárnap Páfoszban eggyel megint okosabbak leszünk.
Heti számok
11. hét – március 4 – 10.
4 edzés – 78 km – átlagtempó 4:46
Visszaszámlálás
17 nap és már csak 4 hangsúlyos edzés van hátra a versenyig (szombat, vasárnap, kedd, szerda). Ezek mind hosszú futások lesznek, kettő a hegyen, kettő a Margitszigeten.
Ahogy a Ciprusi Félmaraton kapcsán írtam, eléggé nehéz volt edzésből megfutni azt a 21 kilométert. Nem esett jól a széllel szembe való futás, az emelkedő pláne. A táv felénél mintha ólom lábaim lettek volna, és kiderült, nem volt elég időm kipihenni a felkészülés addigi fáradalmait. A félmaraton utáni három pihenőnap azonban elég volt ahhoz, hogy újult erővel folytassam az edzéseket és jövő hét második felétől már csak néhány rövid edzéssel finomhangoljak április 15-re.
A fejemben egy 3 órán belüli idő van megint, mint legutóbb Valenciában, de – mint ahogy erről korábban már írtam – a bostoni pálya ennél jóval nehezebb.
A legjobb időket nem itt szokták megfutni a legjobbak sem, bár lehetnek olyan kedvező feltételek, mint pl 2011-ben, az emlékezetes Mutai világcsúcs/nem világcsúcs esetnél.
A 115. Boston Marathonon történt, amikor a kenyai Geoffrey Mutai és honfitársa Moses Mosop borzasztó erős tempót ment és az akkori világcsúcson belüli idővel értek mindketten célba. Világcsúcsként azonban nem hitelesíthették, mert a legnagyobb hagyományokkal rendelkező pálya sajnos nem felel meg az ehhez szükséges feltételeknek. Túl messze van a rajt és a cél egymástól, illetve nagy a szintkülönbség a két pont között. Nem véletlenül vannak ezek a kritériumok, 2011-ben full hátszélben (nyugati, dél-nyugati szél) zajlott a verseny.
Ha a pálya keleti, észak-keleti vonalvezetését nézzük, akkor egyértelmű a szitu.
Ha már Moses Mosop…
Kropkó Péter mondta számos edzésen a futóknak.
– Keress rá a neten Moses Mosopra, vagy Dibabára!
– Nézd meg hogy fut! Na úgy kell futni!
Ezen vagyok Péter továbbra is! Kicsit lassabban 🙂
Olvasd el a Boston Marathonról készült élménybeszámolómat itt
– Balca –
