Maratona di Roma 2010

02.09.2013
Kategória: Balca fut
Szerző: Balca

A prágai bemutatkozás után két budapesti maraton „fellépésem volt”. Érdekesség, hogy mindkettőt 3 óra 44 perc alatt futottam le. A 2009-es SPAR Budapest Maraton célba érésem után 1 órával már azon gondolkodtam, hogy mikor és hol fogom futni a következő – sorban negyedik – maratonomat. Az aktív keresés a kora tavaszi Maratona di Roma versenyt dobta ki.

A fagyos január-február (vagy csak február?), elegendő indokot adott arra, hogy miért is nem kell edzenem, de egy hónappal a verseny előtt rádöbbentem, hogy e nélkül bizony nem fog menni. Valójában egy kis súlytól is meg akartam szabadulni, így még egy nyomós érvem volt a szezon elkezdéséhez. És persze mínusz 5 kilóval mégis csak könnyebb lesz maratont futnom. Ez a része nem nagyon jött össze, de legalább a kilométerek szépen gyűltek. Azzal vigasztaltam magam, hogy Rómában úgyis nézelődni kell, egyéni csúcsot meg majd ősszel döntök Budapesten.

Róma

Valószínűleg az sem tett jót, hogy a verseny előtti péntek-szombat gyakorlatilag egész napos sétával telt, illetve a helyi ételek kóstolásával. Apropó, a Pantheontól nem messze lévő pizzériát mindenkinek csak ajánlani tudom (via del Pie' di Marmo 32.). Oda még kétszer vissza kellett mennünk, mert a legjobb pizzájuk van az egész városban. És persze Rómában mindig van 200 méterrel arrébb valami, amit feltétlenül látni kell, este meg jöhetett a beájulás az ágyba.

Már pénteken elmentünk az Expo-ra, hogy a szombati tumultust lehetőleg elkerüljük. Az egyetemi városrészbe kellett metróznunk, a megállótól pedig már csak a sportos lábú embereket kellett követnünk a célhoz, ahol azért voltak pár ezren, és nem mellesleg megszámlálhatatlan kiállító. Belépéskor kérték az egészségügyi igazolást, mert itt anélkül egy métert nem futhatsz. Majd odaadták a rajtszámot és a rajtcsomagot. A pakkban egy nagyon jó minőségű Asics hátitáska, póló és a szponzorok egyéb apróságai voltak. A McDonald's is készült egészséges termékekkel. Kereskedelmi forgalomban is kapható, pálcikára tűzött kivi, illetve szeletelt alma volt, guszta csomagolásban. Talán így még a gyerekeket is könnyebb rábeszélni a gyümölcsökre. Mindenesetre a sok látnivaló és finomság miatt 2-3 órát simán el lehet tölteni nézelődéssel.

Március 21. vasárnap

A felkészülésemet és az előző napok kimerítő sétáit figyelembe véve a cél valahol 3:45 és 3:50 között volt előzetesen.

A maratonfutás egyik legnagyobb egyénisége, az etióp Abebe Bikila emlékének szólt ez a verseny, aki 50 évvel korábban a római olimpián megnyerte a maraton futást és nem is akárhogyan, mezítláb. Ugyanis nem talált megfelelő cipőt a verseny szponzora (adidas) által felkínáltakból. A verseny előtt pár órával tehát úgy döntött, hogy az odahaza már alaposan bejáratott mezítlábat "viseli". Mindez nem nagyon zavarta, mint kiderült, hiszen 2:15:16-os nem hivatalos világcsúccsal nyerte az olimpiai bajnoki címet, amit aztán négy évvel később sikeresen megvédett Tokióban.
 

Közel 15.000 maratoni futó nevezett, ezen kívül ott volt még 85.000 „Fun Run” (4 km) futó, valamint több ezer kísérő a Colosseum tőszomszédságában. Annyian voltak, mint az oroszok, illetve olaszok, iszonyatos tömeg. A rajt egy kicsit csúszott a TV közvetítése miatt, de 9:10-kor azért csak elindultunk. Itt a gondosan elszeparált zónák miatt nagyjából mindenki a megfelelő szintjénél kezdett. Az első 4-5 kilométert azért így is szlalomozással töltöttem, és jókat röhögtem magamban azokon, akik menet közben mentek el pisilni, holott lett volna rá bőven idejük előtte. Annyira meg akartam magamat győzni arról, hogy nekem nem kell, és tök jól vagyok, hogy már a 6. km-nél egy rövid technikai szünetet kellett tartanom, amiben egy épp ott álló TOI TOI volt a segítségemre.

Ezt a kis időveszteséget félretéve, tartottam az előre megszabott 5 perces kilométereket a vártnál tovább, úgy 37-38 km-ig. Frissítők teljesen hibátlanok voltak, a megszokott banán, víz, ISO ital, keksz, mazsola, kockacukor volt itt is. A külvárosi részek is kellemesek voltak, de a belvárosba visszaérve hatalmas tömeg várta a futókat, ami plusz erőt adott a vége felé, valamint fantasztikus hangulatot a Vatikánnál, Piazza Navonán, a Spanyol lépcsőnél és persze a cél felé, a Colosseumnál. A pálya útvonalán érződött, hogy Róma 7 dombra épült, főleg az utolsó 2 km emelkedőt „szerettem” nagyon, ami már 6-7 perc körüli időket hozott. A vége 3:37:21, ami jócskán felülmúlta a várakozásaimat. Ezzel bő 7 percet sikerült javítanom az eddigi legjobb időmhöz képest. A probléma az, hogy ősszel már ebből kell javítanom, ahhoz meg kicsit összeszedettebb edzéstervre is szükségem lesz majd. A verseny után simán belefért még egy kis séta a városban, nem fájt, nem szúrt, nem görcsölt semmi.

A győztes etióp Dzsonitól azért még messze vagyok, aki Bikila emlékének tisztelegve az utolsó 500 m-re levette a cipőjét (ahogy a nyitóképen is látszódik) és úgy futott be a célba, állítólag.  Ezt csak a híradásokból tudom, ugyanis én akkor még javában futkorásztam.

Volt még egy kis kalandunk hazafelé a reptéren. A maratoni érmemet a vállamon lógó kis táskámba tettem, közvetlenül a bedobott telefontöltőm mellé. A repülőtéren már megfeledkeztem róla, így amikor a csomagok átvizsgálása volt, kicsit furának tűnt, hogy a biztonsági őr monitorja elé egyre csak érkeztek az egyenruhás emberek és felváltva néztek engem és a képernyőt. Kicsit kezdtem parázni, amikor odahívtak és látom a monitoron, hogy egy fekete kör és abból kijövő madzagok látszódnak, mint valami robbanó szerkezet. Megengedték, hogy kipakoljam a táskát, de úgy sem volt őszinte a mosolyuk, amikor meglátták a tartalmát. Aztán szúrós tekintetek közepette elhagytuk a helyszínt. Már fent ültünk a repülőn, amikor filmekbe illő módon, legnagyobb meglepetésemre pilóta köszöntötte a Maratona di Roma célba érkezőit. Mint később kiderült, persze nem a kis akciónknak, hanem egy másik utasunknak volt köszönhető, aki a maratonon indult feleségének akart kedveskedni.
 

 

Szólj hozzá!

0
szabályok és használati feltételek.

Hozzászólások

Fel