Ha ősz, akkor verseny verseny hátán

19.11.2014
Kategória: Balca fut
Szerző: Balca

Mindenki ismeri azt az időszakot augusztus végén, szeptember elején, amikor bemutatót tart az ősz abból, hogy mi is vár majd ránk az elkövetkezendő hónapokban. Szél, eső, vihar, hideg, bizony ezekre gondoltam. A fürdőruhát nagy duzzogva felváltja a futóruha és jöhet a felkészülés az őszi versenyekre. A szeptemberi Wachau (fél)Marathonról már ejtettem néhány szót, most jöjjenek október és november versenyei.



A budapesti IRONMAN után úgy kezdtem bele a maratoni felkészülésbe, hogy még gőzöm sem volt, hol futom le az idei „nagy” versenyemet. Mivel novemberben rengeteg városban rendeznek kiemelkedő versenyt, így nem okozott gondot a kisebb bizonytalanság. Aztán szeptember közepére már csak Valencia és Firenze maradt versenyben, amit egy hajszállal (meg kedvező repülőjegy árral) a Toszkán város nyert meg. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem Budapest és a SPAR Maraton? A válasz roppant egyszerű, mert egy kicsit közel volt. Ahogy szokták is mondani, a jó munkához idő kell. Azért ez a verseny sem maradt ki teljesen, de erről majd egy kicsit később. A másik nyomós érv pedig az utazás, ami a futazás elengedhetetlen része (hat-hetede, egészen pontosan. Matekosok előnyben).

Egy sikeres felkészülés alapanyagait mindenki ismeri.

- elhatározás
- cél
- rendszerezett edzések
- sok pihenés
- megfelelő étkezés
- felkészítő versenyek

Most ez utóbbi eseményeken szerzett élményeimet osztom meg pár szóban.

Október 5.

A NATO futásról évek óta hallottam, de valahogy mindig kimaradt a repertoárból. Most is tök véletlenül csöppentem bele egy futással sikeresen megfertőzött kollégám révén (igen ZseLé, rólad van szó). Szóval egy héttel a SPAR Maraton előtt sokan gondolták, hogy egy kis erőfelmérés gyanánt kipróbálják magukat 10 km-en. Mint kiderült, egy kicsit sokan gondoltak erre. A szervezők persze nem, hiszen ki tudhatta előre, hogy több mint kétszer annyian neveznek majd az idei versenyre, mint egy évvel korábban. Az ebből adódó nevezési és rajtszám felvételi mizéria miatt a kezdés időpontját is el kellett csúsztatni 20 perccel. A szokásos nyafogásokat megint lehetett hallani és később olvasni, de nekik csak azt tudom ajánlani, hogy szervezzenek jobb versenyeket, hajrá, majd oda is jól elmegyünk! Egy komplett csapatot sikerült nekem is rábeszélnem erre a futásra, biztos ezért volt a gubanc. Na, nem egy komplett amerikai focicsapatra gondolok, hanem egy kisebb, mondjuk kézilabda csapatra, cserék és kapus nélkül. Az is csapat nem?

Rajt a Budai vár háta mögött volt, a cél pedig a Lánchidat és az Andrássy utat érintve, egy kis városligeti tekergés után a Felvonulási téren, izéé, az 56-osok terén. Kis Imivel – aki ebben az évben is segít az edzéseim felépítésében – indultunk együtt, de már csak arra emlékszem, hogy 300 méter után szólt, „kicsit gyors lesz”. A 3:25 valóban nem a sokáig bírható tempó, úgyhogy visszavettem és egy kisebb bolyban tartottam a 4 percen belüli ezreket. Kicsit tartottam tőle, hogy az elmúlt napokban futott hosszabb edzésektől fáradt leszek, de végül így is sikerült 40 percen belül mennem. A végén még volt egy kis probléma abból, hogy feltorlódtak a célba érkező futók, meg talán üdítő sem jutott már mindenkinek (remélem befutó érem igen), de átértékelve a tapasztalatokat, jövőre valószínűleg gördülékenyebb lesz ez a rendezvény is. Egy főt, plusz egy tollaslabda (2 fő) csapatot már most garantálni tudok.

Október 11.

Egy héttel a NATO futás után, ahogy már utaltam is rá, eljött a SPAR Maraton ideje. Persze nem nekem, legalábbis nem a 42 kilométer. Idén is beneveztem a mellette betétfutamként megrendezett Coca-Cola Testébresztő 30 km-re. Tavaly ugyan némi hiányérzettel zártam ezt a versenyt, de most más fejjel álltam oda, megpróbáltam részben edzésnek felfogni ezt a futást. Főleg úgy, hogy külön nem pihentem rá erre a versenyre. Imi mondta is a rajt előtt, hogy nyugodjak már le és ne fussam el szokás szerint az elejét. Sokkal többet megtudhatunk egy nyugodt, kiegyensúlyozott futásból, mintha az elejét elfutom, majd szenvedek a végén. Amit nem kalkuláltam bele, az az időjárás volt. Előtte lévő hetekben ugyan már beköszöntött az ősz, de a verseny napjára visszajött a csúcs meleg. Pára, napsütés, ráadásul a rajt délben, f.sza. Még szerencse, hogy nem maratont kellett futnom.

A megszokotthoz képest a rajt itt egy kicsit másképp van. Bő fél órája van mindenkinek, hogy elinduljon és becsatlakozzon a maraton verseny 12. kilométerébe. Ez azért jó, mert így mindenki a saját tempójának megfelelő mezőnyben tud futni. Felvállalva azt, hogy kicsit üres lesz még a pálya, mi beálltunk az első csoportba. Gondoltam azért, biztos menni fog egy 4:10 - 4:15 körüli tempóval 20-ig, aztán meglátjuk, hogy hol tartok valójában. Nos mint kiderült, még nem voltam azon a szinten, hogy ezt az iramot huzamosabb ideig tartani tudjam. A Duna parti tekergés 71. percében már éreztem, hogy megsülök, mellette párhuzamosan felfordul a gyomrom is. Kezdtem igen vacakul érezni magam, de gondoltam, majd a frissítéseknél kicsit többet iszom, meg locsolom magam.

Aztán a Margitszigeten már úgy voltam, ha még egy édes trutyit meg kell innom, akkor az valahol nagyon gyorsan fog távozni. A hol-ban és miként-ben nem voltam teljesen biztos. Mindenesetre elkezdtem felmérni az út menti bokrok terebélyességét. Egy szó mint száz, fokozatosan csúsztam ki a megtervezett időből. Az utolsó 10 km pedig gyakorlatilag szenvedés volt. Örömfutás? Az meg micsoda? Abban a periódusban ezt nem nagyon tudtam volna értelmezni. Jött a nyugati téri felüljáró Monspart Saci bíztatásával, majd nagy nehezen elértem a ligethez. Na még egy fordító, meg még egy pár kanyar és huh, vége. 2 óra 13 perc meg a maradék. Legnagyobb meglepetésemre a célban megállítottak, hogy 4. lettem. Hogy hova tűnt a többi futó, akik a rajtot követően még előttem voltak, fogalmam sincs. Aztán egy később rajtoló nettó ideje még jobbnak bizonyult az enyémnél, így hivatalosan 5. lettem. Most úgy vagyok vele, hogy nem rossz ez a 30 km, tulajdonképpen egy jó „találmány”. Nem egy pörgős félmaraton, de nem is egy felemésztő maraton. Hogy jövőre mi lesz? Mégis a 30. Budapest Maraton lesz. Ha nagy dzsemborit ígérnek, akkor lehet, hogy itt futom a 2015-ös őszi maratonomat.

Október 18.

Egy újabb hét elteltével, újabb „futóversenyen” találtam magam. Hogy miért az idézőjel? Mert ez az esemény inkább felér egy jópofa játékkal (vagy inkább ember kísérlettel), mint egy klasszikus értelemben vett futóversennyel. Már a nevezési díj is önmagáért beszél, ami egy üveg rozé volt. Hivatalos versenyszabályzatot ne keressen senki, de a lényeg a következő: A versenytáv 10 kör egy sacc/kb 800 méteres dimbes-dombos, kanyargós futópályán, valahol a XVI. kerületben. A verseny sötétedés után kezdődött 2 tucatnyi futó részvételével. A hangulat már a rajtnál igen magas hőfokon járt, hát még később. A lényeg ugyanis, hogy minden kör után meg kell inni egy deci rozé fröccsöt. Ha megittad, akkor mehetsz egy újabb körre.

Nem vagyok ehhez hozzászokva, de egész jól bírtam. Az első helyen futó Csabi ellen esélyem sem volt. Nem csak a futó teljesítménye volt rendkívüli, hanem az alkoholtűrő képessége. 10 kör megtétele után folytattuk a körözést és borozást (ekkor már tisztán, víz nélkül), mert ekkor egy másik verseny vette kezdetét. A cél az volt, hogy ki bírja legtovább. Amikor Csaba 18-nál én meg talán 15-nél lehettem, akkor véget vetettünk ennek a nem mindennapi eseménynek. Még pont időben, hogy kontrollvesztés ne legyen, csak jókedv. A szervező srácok (Szlaukó brothers, alias Süssön Rád a nap! csapat rózsaszín fiúi) gondoskodtak róla, hogy az időközben megjelenő rendőri jelenléttel se gyűljön meg a futók baja. Másnap reggel nem mondom, hogy rózsaszínben láttam a világot (az csak a mosdókagyló volt), mindenestre nem bánom, hogy ezt is kipróbáltam, pláne, hogy a második helyezést söpörtem be.

November 15-16.

Újabb 1 hónap kemény edzés után jöhetett a hazai szezonzáró, a Balaton Maraton, ami másokkal együtt évekig nekem is egyet jelentett a futócipő téli pihenőjével. Bár sokan ismerik – persze főleg futó berkekben - ezt a rendezvényt, azért a lényeget leírom. Ez egy olyan verseny, amelyen egy maratoni távot kell teljesíteni 2 nap alatt, három részletben. Szombat délelőtt 14 km-t, délután 7 km-t, vasárnap pedig 21 km-t kell leküzdeniük a futóknak. Imi megkért, hogy lehetőség szerint ne csapjam szét az izomzatomat 2 héttel Firenze előtt, ezért „kiadta”, hogy lehetőség szerint melyik távon milyen tempót tartsak. Ez 7, 14 és 21 km-en kb. 4:00, 4:05 és 4:10 – es kiliket jelentett. A szombat délelőtti 14 km egész kellemes időben zajlott. Tizenpár fok, semmi szél, szóval lehetett bátran rövid ruhában futni. Egyébként évről-évre más arcát mutatja az időjárás ilyenkor. Volt már szakadó eső, hóesés, napsütés, köd, minden amit el lehet képzelni.

Az első versenyszámot tehát, a 14 kilométeres távot a szállodasor és környékén kialakított 7-km-es körpálya kétszeri teljesítésével kellett abszolválni. Ezt az etapot szinte másodpercre pontosan sikerült a terveknek megfelelően hozni. A vége 57:12 lett. Pár óra pihenő után jöhetett a leggyorsabb szakasz, a 7 km. A szervezők kicsit változtattak a délelőtti útvonalon, meg a menetirányon, hogy ne legyen unalmas. Csak ne fussak gyorsan, csak ne fussak gyorsan! Na de verseny van öcsém és egész jól ment a lábam, semmi fáradtság nem maradt délelőttről. Végig próbáltam a maximum alatt maradni, hogy minél kevésbé savasodjak el, de így is egy elég gyors menet lett belőle a maga 27:20-as idejével. Az első nap után a 25. helyről vártam a vasárnapi folytatást, a félmaratont. Vajon ki futotta el magát már az első nap? Mentek is a találgatások. Simán átrendeződhet a mezőny, főleg annak fényében, hogy az esti siófoki buliban ki hogy csapja el magát.

Vasárnap reggelre megjött a jól beígért eső, amivel egyenes arányban a futókedvünk is némileg csökkent. Ha verseny közben ered el az eső, az nem olyan gáz, mint amikor már a rajtnál is csurom víz vagyok. Mindenesetre maradtam a rövidgatya, rövid ujjú póló kombinációnál, kiegészítve egy kompressziós zoknival. A pálya némileg megváltozott vasárnapra, mert nem csak annyiban tért el, hogy 10,5 km-es köröket kellett futni, hanem nagyjából két különböző útvonalon. Pár perc bemelegítés és nyújtás után már jött is a rajt, így nem nagyon volt időm azon filózni, hogy mi legyen menet közben. Az elején még figyelgettem a pocsolyákat, hogy kikerüljem, aztán nagy nehezen leesett, hogy már úgyis tök vizes vagyok, annyira mindegy, hova lépek.

Egész hamar sikerült egy kényelmes, 4 perc körüli tempót felvennem, majd az 5. km-nél egyszer csak megjelent mellettem Imi. Szépen beálltam mögé, aztán vonatoztunk a 14. km-ig, ahol meg kellett állnom. Kezdem a probléma elején. A 10. km előtt lehettünk valamivel, amikor úgy éreztem, mintha a sarkamnál összegyűrődött volna a zoknim. Sose volt még ilyen ezzel a zoknival, de gondoltam, hogy biztos az eső miatt van. Aztán kicsit később már a lábujjaimnál éreztem, hogy eltűnik a talpbetét. Hát ez f.sza, verseny közben elcsúszott a talpbetétem. Hosszú percekig azon agyaltam, hogy most mit csináljak? Zavar-e annyira, hogy megálljak, vagy fussak tovább. A 14. km-nél aztán megláttam a betét sarkát a cipőmön kívül, a bokámnál. Hát ez meg mit keres itt? A km tábla után pont ott volt Judit, úgyhogy megálltam és megpróbáltam kihúzni a betétet. Mivel az nem jött össze, ezért ki kellett kötnöm a cipőt, kiszednem a betétet, majd bekötni. Mindezt fagyos kézzel. Az órám szerint 50 mp-et szórakoztam csak el és megpróbáltam némileg kompenzálni egy gyorsabb futással. Ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert így jócskán megnehezítettem a további dolgomat. Kellett is a 16-os táblánál a banán, meg az ISO ital, de ez is csak az utolsó 3 km-re hozta meg a várt eredményt. Imit már nem tudtam utolérni

A végeredménynek így is nagyon örültem, hiszen kb. 1 percet javítottam a legjobb félmaratoni időmön, ami most 1:26:53 lett. A maraton versenyben pedig ezzel feljöttem a 19. helyre, 2 óra 51-es összesített idővel. Jó kis játék volt, most pedig jöhet a pihenősebb utolsó 2 hét. Folyt. köv. Firenzében, november 30-án.

<<< Futó gondolatok - ma így   A futás ünnepe Firenzében >>>


Szólj hozzá!

0
szabályok és használati feltételek.

Hozzászólások

Fel