2018. december 30.
Az év utolsó napjához közeledve természetesen nem maradhat ki egy rövid összefoglaló az idei élményekről, ami kis túlzással számomra a legek éve volt. Futazóként természetesen célom volt minél több helyszín megismerése, hogy a tapasztalataimat át tudjam adni másoknak is, de nem maradhatott ki idén az időeredmények heves ostroma sem.
Nézzük sorjában, milyen csodákba botlottunk Európa szerte
Január 28. – Fim da Europa (Portugália)
Egy verseny, ami a paloták városából Sintrából indul és hegyen völgyön keresztül – 17 km-en át – az európai kontinens legnyugatibb pontján – Cabo da Roca-n – ért véget. Az óceán partjáig tartó verseny – a közel 500 méter szintemelkedés és az ennél valamivel több szintcsökkenés miatt – edzett vádlit kívánt. Természetesen nem maradhatott ki a szeles Lisszabon, a gyönyörű Praia das Macas és a még gyönyörűbb Azenhas do Mar sem.
Március 24. – Bordeaux Marathon (Franciaország)
Egy verseny az éjszakába, ahol megfutottam addigi leggyorsabb maratonomat (2:58:45). A bor városának történelmi központja napokig lefoglalja az ide tévedő turista szemét, lábát és gyomrát egyaránt.
Április 15. – Vivicitta Félmaraton (Budapest)
A maraton után nem engedtem ki teljesen, maradt még a lendületből, így sikerült megfutnom a leggyorsabb félmaratonomat (1:25:45) is.
Május 13. – Ocean Lava Montenegro
Európa egyik leggyönyörűbb triatlonos pályáján versenyeztünk a kotori-öbölben. A hangsúlyt itt inkább a részvételre és a környezet befogadására tenném, egy igazi Joyride volt.
Május 24. – Szentendre
Itt kóstoltam bele először az ultra feelingbe, az ultrások majdnem kezdő távján, “mindössze” 54 km-en, ami számomra az eddigi leghosszabb táv volt. Sok tapasztalattal járt, akár a teljesítőképességem határaira, akár ebben a szakágban töltendő jövőmre gondolok. Bár pont a napokban láttam egy 50 mérföldes verseny promóját, szóval… never say never…
Június 10. – 5i50 Warsaw (Lengyelország)
Nem sok “leg” történt Varsóban, talán csak annyi, hogy itt ettem eddig a legtöbb pierogi-t és zurek-et. A olimpiai távú triatlonversenyen profi volt minden, ahogy azt egy IRONMAN brand logo alatt kell. Gyors és élvezetes pálya, bármikor visszatérnénk.
A nyár eleje hébe-hóba futásokkal telt majd augusztusban elkezdtem a felkészülést egy lendületes WizzAir Félmaratonra, illetve egy gyors SPAR 30 km-re. Hangyafa.znyival ugyan, de az utóbbin sikerült egyéni rekordot futnom (2:06:24). Annyi hiányérzetem azonban lehet, hogy ez az eredményem 2 perccel még így is elmaradt a Bordeaux maratonom első 30 km-éhez képest. Az előjelek azonban jónak mutatkoztak a decemberi Valencia Marathon előtt.
Október 28. – Venicemarathon (Olaszország)
Legfurcsább befejezése kétség kívül ennek a versenynek volt idén. A maraton utolsó 3 kilométere 10-30 cm-es vízben zajlott, igazi velencei hangulatban, ezúttal csizma nélkül. Tökéletes befejezése volt egy nagyszerű hétvégének.
November 11. – Riva del Garda (Olaszország)
Ide utaztunk a legnagyobb létszámú magyar csapattal a már hagyományos Garda Félmaratonra. Olasz barátaink idén is felejthetetlenné tették ezt a hétvégét számtalan futótársunkkal együtt nekünk is.
December 2. – Valencia (Spanyolország)
A leggyorsabb maratonom jelző meg a hangyafa.z ismét aktuális lett. Kb. ennyit faragtam a tavaszi időmhöz képest, de faragtam, juhuu (2:58:34). A verseny kiváló, a város nagyon izgalmas, az ételeket imádtam.
December 5. – Páfosz (Ciprus)
A jövő márciusi Cyprus Marathon kapcsán utaztunk Páfoszra, ahol a vendégszerető helyiek segítségével rengeteg érdekes információt megtudtunk a szigetország történelméről, kultúrájáról és a jövő évi versenyről. A macskák számának megemlítésére nem pazarolnám el a “leg” szót, de tény, hogy rengeteg van belőlük. Ha már leg… A legtöbb helyi bor tuti itt fogyott a vacsorák során ebben az évben.
Hogy mit hoz a jövő? Remélem új helyszíneket és további legeket! 🙂
Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Maradjatok mozgásban 2019-ben is!
– Balca –