2019. március 17.
Ciprus mindig misztikus volt számomra. Gyerekkoromban egy távoli, pálmafás sziget volt homokos tengerparttal, egy közeli hawaii jelképeként, majd később – a történelmének felületes megismerésekor – egy kulturális célpont. A történelme egyaránt vonatkozik az ókori legendákra és az elég zajos 20. századi brit és török jelenlétre egyaránt, amelyek ötvözete adja a mai Ciprus arcát.
Amikor tavaly ellátogattam Ciprusra, ugyanazt a hatást gyakorolta rám, mintha csak Görögországba, vagy valamelyik görög szigetre érkeztem volna. Az ókorból megmaradt “látnivalók”, mediterrán szállodasor, izgalmasan fűszerezett ételek és nemzeti öntudattal bíró helyiek adnak egy összképet (na meg sok orosz és brit turista).
Páfoszra érkezve kihagyhatatlan látnivaló az Afrodité sziklái, ahol a legenda szerint kilépett a habokból a szerelem és a szépség istennője és ahol nem mellesleg a Cyprus Marathon rajtja is van. Ez ugyan huszonpár kilométerre van a jelenlegi Páfosztól (a történelem során össze-vissza vándorolt a település a környéken, mire végre megmaradt jelenlegi helyén), de helyi busz járatokkal, vagy szervezett úttal – ahogy mi is tettük – könnyen megközelíthető.
Aki a legendán kívül szemmel látható régiséget akar látni, annak bizonyára tetszeni fog a kikötőben található erőd (Paphos Castle), a Kato Páfosz Régészeti Park (Paphos Archeological Park) és a Királyok Sírja (Tombs of the Kings) is. A régészeti parkban a padlókat díszítő mozaikok mellett római színház maradványait és világítótornyot fedezhetünk fel. A Királyok Sírjánál éppen csak királyok sírjait nem találhatunk, de ide mindenképpen érdemes elsétálni és megnézni a több mint 2000 éves sírhelyeket.
A tengerben nem sokan úszkálnak ilyenkor, de elvétve azért lehet már látni benne pár északi nép gyermekét. Megpróbálkoztam én is, de befagyott a p…, szóval hideg volt.
A városnézést megelőzte a verseny, amiért valójában idejöttünk. A Cyprus Marathon rendezvényt most rendezték meg 21. alkalommal, melyen rajthoz lehetett állni 42, 21, 10 és 5 km-es távon is. A családias, jól megszervezett versenyeken hivatalosan 3.500 fő vett részt. Külön öröm, hogy mintegy 100 magyar résztvevő is jelen volt. Míg a maraton rajtja a korábban már említett Afrodité szikláinál volt, addig a másik három táv rajtja (és egyben minden táv célja) a központi helynek számító erődnél (Paphos Castle) lett kijelölve.
Nem titkolt célom volt, hogy 1:25 körüli időt fussak, de utólag belátva egyértelmű, hogy ez akkor számomra nem volt kivitelezhető az aktuális felkészülésem, a dimbek-dombok és a szél miatt legfőképp. Teljesen kifutva magamat 1:29 és egy kicsi lett a vége, aminek a beszámoló írásakor már nagyon örülök. 🙂
Jövőre Ciprus? Tuti!
– Balca –
