Terepre fel! - avagy így futottam a Szentendre Trailen

2018. május 24.

Vasárnap belekóstoltam a terepfutásba, kóstolónak azonban nagy falat volt. Ha a képletes vonalvezetést akarnám folytatni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a megkóstolt falat jól kiköpött engem.

Jó lendülettel indult az 54 km-es távú, 1800 méter szinttel meghirdetett Salomon UTH® 2018 Szentendre Trail verseny, annak rendje és módja szerint, de már 7 km-nél elpattant bennem valami, amikor egy elágazásnál kétszer eltévedtem. Nem egyszerű tudom, de ekkor úgy voltam vele, ha 10 percen belül még egyszer eltévedek, akkor inkább hazasétálok és meghagyom ezt a sportágat a látó sporttársaknak.

Csak 20 perccel később tévedtem el újra, így természetesen mentem tovább.

12-13 km-nél aztán rájöttem, hogy ez baromi nehéz lesz. Innentől a feladás kérdése 4 órán keresztül ette az agyamat.

Hogy miért nem adtam fel? Elsősorban a 84 km-en induló Tominak köszönhető, akit Visegrádnál értem utol és a problémáimat elbagatellizálva kb. két mondattal, átlendített a kritikus ponton. Mondjuk az egész ittlétemet is neki köszönhetem (Kösz Tomi!), úgyhogy hülyén is jött volna ki, ha pont ott kiszállok.

Innentől címszavakban és rövid tanulságokkal folytatom.

– a terepfutás nem az avarban futást jelenti;
– lefelé szarabb, mint felfelé;
– jó arcok futnak a terepen, segítik egymást szavakkal, vízzel, gesztusokkal;
– kipihenten érkezz egy versenyre!
– a felkészültségednek megfelelő távot válaszd!
– 1 darab fél literes kulacs kevés lehet két frissítőállomás között;
– hegyi edzés nélkül nincs értelme belevágni, kivéve persze, ha túrázni akarsz;
– nem tudom, mennyire Ultra-Trail Hungary specifikus, de ahogy kivettem, a frissítőállomások a lélekápolásról is szólnak. Ha másért nem is, a frissítő önkéntesek lelkesedése és segítőkészsége miatt sem illett volna feladni. Ezúton köszönöm nekik!
– profi verseny, kiváló szervezés;