Ezen a hétvégén a korábbi tervek szerint nem itthon kellett volna ülnöm, hanem Athénban futnom egy gyors félmaratont, majd élvezni mindazt, amit egy utazás nyújthat. Azt beszéltük, megnézzük az Akropoliszt, aztán a fellegvárból lefelé jövet az olajfákkal szegélyezett úton felfedezzük az Agórát, az ókori város piacának és központjának maradványait. Természetesen nem maradhatott volna ki a másik “kötelező” látványosság, a Parlament előtti őrségváltás sem. Ja és az Olympiai Zeusz templom romjai mögött, az 1896-os első újkori olimpiára épített Panathinaiko stadion is szerepelt az útitervben. Mint ahogy a helyi ételek sokasága és egy újabb próbálkozás a rossz emlékű ouzo-val.
Március 9-én azonban – ahogy az már várható volt – lefújták ezt a versenyt is. Újratervezés.
Sebaj – gondoltam -, az elmaradt versenyeket itthon a városban lefutom, ha utazni nem is lehet, futni még szabad alapon. Múlt héten az elmaradt ciprusi 10 km-es távot teljesítettem is versenytempóban a Margitszigeten, aztán ment a matekolás hol is legyen Budapesten az “Athén Félmaraton”. Legyen egyáltalán?
Biztosan találtam volna olyan útvonalat/időpontot, ahol/amikor senkivel nem futok össze és gyakorlatalig kontakt nélkül lefuthatok 21-km-t. Ezt most semmi nem is tiltja, problémát nem okoztam volna. Vagy igen? Milyen példával állok elő? Hetek óta csak kérdéseket teszünk fel, amire megbízható válaszokat nem kapunk. Amit most felelősséggel biztosan tehetek, hogy ülök a seggemen és a magam részéről próbálom a lehető legkevesebbszer kitenni a lábamat itthonról.
Megvár Athén, megvár Ciprus, megvár a Margitsziget. Mindenkit megvár a maga futóhelyszíne. Most maradj otthon!
– Balca –
