2018. június 10.
Ha nyár, akkor triatlon, most éppen a lengyel fővárosban, olimpiai távon (1500 méter úszás – 40 km kerékpár – 10 km futás)
Bő fél évvel ezelőtt merült fel az ötlet, hogy a késő tavaszi-kora nyári szezont idén a varsói 5i50 versenyen kell zárni. Több okból is praktikus ez az esemény, hiszen ezt a távot erőből, vagy akár – a sok tavaszi verseny és utazás után – egyfajta levezetésként is hozni lehet, magas élmény faktorral. Az utazás is egyszerű a több légitársaság nyújtotta közvetlen légi kapcsolat miatt. Ráadásul a helyi árak is jóval visszafogottabbak errefelé.
TOP forma – levezetés tengelyen valahol középen voltam, hiszen a március végi Bordeaux Marathon után már nem tudtam nagyon felpörögni, így jóval kevesebb edzés miatt mostanában maradt a “just for fun” a versenyeken.
A tavalyi lengyelországi utazást követően ismét nagy várakozással voltunk a fiatal(os) Varsóval szemben. A lüktető város adta felfrissülés és az IRONMAN brand garantálta profi verseny mellett a remek helyi ételek váltották ki a legnagyobb izgalmakat. A zurek és a cékla leves valamelyik formája minden étkezésünk alapja volt, és talán nincs a pirognak az a változata, amit ne kóstoltunk volna meg.
A Kultúra és tudomány Palotája a környékbeli felhőkarcolókkal még mindig lenyűgöz, csakúgy mint a helyiek artikulálva ragaszkodása a lengyel nyelvhez akkor is, amikor jól tudják, hogy egy kukkot sem értek belőle,
A péntek-szombati városnézést és gasztro élményeket a versenyre hangolódás szakította meg időnként. A bringát a 30-35 kilométerre lévő Zegrzynski-tónál depóztam be – ahova a versenyzőket a nap folyamán buszokkal szállították el és vissza – a futós cuccot pedig már Varsó központjában adtam le.
Mivel a nap hét ágra sütött, így árnyékban is 30 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. Ezek után nem volt kérdés, hogy a frissítés kulcs fontosságú lesz vasárnap.
A verseny
A vasárnap reggeli logisztikán akartam túl lenni, hogy időben odaérjünk a tóhoz és megtudjuk, lehet-e neoprént használni. Jelentem odaértünk és lehetett szerencsére (kivéve a pro versenyzőket), mert Kotorban úsztam utoljára 4 héttel ezelőtt és a neoprén volt az egyetlen, ami némi biztatást adhatott egy elfogadható úszóidőhöz. Némileg beárnyékolta örömömet, hogy a ruhát a felvételekor a jobb hátsó combomnál elszakítottam, pont ott, ahol a pár évvel ezelőtti “cápatámadás” érte szegénykét.
30 perc úszás nem rossz, edzés nélkül pláne, így a végeláthatatlan szőnyegen majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet ennek örömére. A szokásos depós bénázásom (lassan és körülményesen öltözködöm, na 🙂 ) után eltekertem Varsóba 40 km-t 1 óra 11 perc alatt. Nem volt rossz ez sem, de amikor a fél mezőny szinte állva hagy az úton, akkor azért felötlik bennem, hogy hányszor több kerékpáros edzést kellett volna csinálnom az elmúlt hónapokban.
A futásra aztán úgy mentem ki, hogy felfalom a pályát. Na ezt speciel tényleg jól elkentem. A 30 fokos melegben 44 percet futottam 10 km-en és szépen visszaelőzgettem a mellettem korábban elsuhanó bringásokat, így a végére az 548. helyről visszajöttem a 308. helyre. A vége 2 óra 33 perc lett, amihez 3 gél, egy zselés szelet és egy “hordónyi” víz volt még segítségemre.
A varsói pályát alapvetően gyorsnak mondanám, csakúgy mint a lengyel szervezők augusztusi versenyét Gdyniá-ban a Balti-tenger partján. Gyertek Ti is Lengyelországba versenyezni! Most hagyom szóhoz jutni a fényképeket is.
– Balca –
