Szervezetünk jelzései segítenek az ideális edzésterv összeállításban.
A felkészüléseim során rengeteg hasznos információval találkoztam már Pulzus kontroll témában, de Powerhiker gondolatai számomra a legösszeszedettebbek, íme:
Edzés során szervezetünket túlterheljük, pozitív értelemben vett stressznek tesszük ki. Hogy felkészüljön a következő megpróbáltatásra, az edzést követő pihenőfázisban nem csak a megelőző formát állítja vissza, hanem annál egy kicsit magasabbat: szuperkompenzációt hoz létre. Fontos tudatosítanunk, hogy nem a terhelés, hanem az azt követő pihenés során fejlődünk, így a regeneráció nem kevésbé fontos, mint maga az edzés.
Ha a következő terhelés rendszeresen túl korán, a szuperkompenzáció létrejötte előtt történik, formánk stagnál vagy leépül, túledzésről beszélünk. Ha viszont túl ritkán edzünk, a szuperkompenzáció lecseng, kezdhetünk mindent elölről, formánk nem javul. Az edzéseknek egymásra kell épülniük.
Ha egy edzés túl könnyű és nem terheli meg a szükséges mértékben a szervezetet, nem történik szuperkompenzáció. Ha az edzés túl kemény, a szervezetet szinte sokkhatás éri, védekező mechanizmusok indulnak be, a szuperkompenzáció (most írtam le utoljára) szintén elmarad.
Mit mutat a pulzusszám?
A terhelés nagyságát legkönnyebben pulzusméréssel kontrollálhatjuk. Ez történhet pulzusmérő órával, de meg is számolhatjuk (10 másodpercet számoljunk és szorozzuk 6-tal). Első lépés a maximális pulzusunk megállapítása. Ez kezdők esetében a 220 mínusz életkor képlettel számolható, ami sajnos csak közelítő értéket ad.
Ha már hosszabb ideje edzünk, fussunk egy 5000 méteres versenyt fokozó tempóban, erőnket jól beosztva és nagy sprinttel a végén, így a célban a maximális közelében lesz a pulzusunk. Kezdők számára a maximális pulzus tesztelése tilos!
A terhelés százalékos értékének megállapítására a mért vagy becsült maximális pulzusunkat szorozzuk meg a kívánt értékkel, például 70 %-os terhelés = max. pulzus x 0,7. Mivel az én maximális pulzusom kb. 190, a 70 százalékos intenzitás 190 x 0,7 = 133-ra jön ki.
A szervezet hosszútávfutás során a tempótól függően különböző módokon juthat energiához.
Ha nyugalomban vagyunk vagy nagyon könnyű tempóban futunk, az aerob zsírégető funkcióké a fő szerep. Annyi oxigént veszünk fel, amennyit elhasználunk és az energiát döntően zsírsavak égetéséből nyerjük. Még a legsoványabb embernek is napokra, hetekre elegendő zsírkészlete van, így ez a tempó, ha megfelelően frissítünk és mozgásszervileg is elég felkészültek vagyunk, szinte korlátlan ideig fenntartható. A zóna felső határához tartozó pulzus kb. a maximális pulzus 70 százaléka.
Növeljük a tempót és belépünk az aerob szénhidrátégető tartományba. Ekkor oxigénfelvételünk még teljes mértékben fedezi a szükségleteinket, de rövid távon hatékonyabb üzemanyagot, szénhidrátokat, vagyis az izmokban tárolt glikogént kell felhasználnunk. Ebből a készleteink sajnos korlátozottak, a zóna felső határán futva kb. másfél óra alatt kimerülnek. Az aerob szénhidrátégető zónában van a kényelmes futás felső határa, már számottevő mennyiségű tejsav képződik, de a lebontás még egyensúlyt tart a termelődéssel, a szint viszonylag alacsony értéken stabilizálódik. A zóna pulzusértékei: a maximális 70-80 százaléka, nagyon edzett embereknél talán 85 százalék.
Az intenzitást növelve elérjük azt a tempót, ahol már oxigénégetéssel, vagyis aerob módon nem tudjuk fedezni az energiaszükségletet. Átlépjük az anaerob vagy tejsav küszöböt, ami fölött a glikogén oxigén hiányában bomlik le és a tejsavszint emelkedni kezd. Ez már fáj, bizonyos savkoncentráció fölött a folytatás ellehetetlenül. A tejsavküszöb erősen függ az edzettségtől, általában a maximális pulzus 80-85 százaléka körül van.
A különböző célú edzéseket a következő pulzusértékekkel végezhetjük:
Regeneráló edzéseket kemény terhelés utáni napokon végzünk, inkább csak haladó szinten, az izmokban maradt anyagcseretermékek kitisztítása és az izmok mikro sérüléseinek gyógyítása céljából. Ez az edzéstípus nagyon egészséges, de viszonylag kevésbé hatékonyan fejleszti az állóképességet, mint a fölötte lévő zóna. Komoly edzettséget feltételez, hogy futni tudjunk ilyen intenzitással, a legtöbb ember már gyaloglással eléri ezt a pulzusszámot.
Az aerob alapozó zónában végzett edzések fejlesztik az izmok kapillarizációját és a zsírégető funkciókat. Általában hosszúak, több órásak is lehetnek. Hosszú távon fenntartható fejlődés nem lehetséges nélkülük.
Az aerob szénhidrátégető zónában még nem képződik nagy mennyiségű tejsav, ezért viszonylag kevésbé megterhelő a szervezet számára. Maratoni és rövidebb ultratávokon a verseny nagyobb részét itt töltjük. Kellő edzettség és megfelelő frissítés esetén ez a tempó sok órán át fenntartható. Egyes források szerint azonban az edzéseken kerülnünk kell ezt az intenzitást, mert nem hozza a ráfordított energiával arányos fejlődést. Érdemesebb edzéseink java részét a zsírégető zónában, esetleges gyorsító edzéseinket pedig a tejsavküszöb vagy VO2 max zónában végezni. Tejsavküszöb edzést azért végzünk, hogy minél magasabb pulzust tudjunk tartani úgy, hogy még nem indul el szervezetünkben a tejsav felszaporodása. 10-21 kilométeres távokon a versenyeket közelítőleg ezzel a terheléssel futjuk. Megfelelő alapozás (kilométergyűjtés az aerob zsírégető zónákban) nélkül ne végezzük.
VO2 max edzés a szervezet maximális oxigénfelvételének növelését célozza. Versenyzők számára fontos, fejlesztése szintén csak megfelelő alapozás után ajánlott.
Készítsünk edzéstervet!
A kezdő futók önmagukhoz képest, pulzusszámban is kifejezhetően, nem egyszer keményebben edzenek, mint az olimpikonok. Az edzetlen szervezet számára már a leglassúbb futás is extrém igénybevételt jelent. Kezdő szinten a teljesítményt elsősorban a szív perc térfogata korlátozza. A magas pulzusszámmal végzett, intenzív edzések ezt gyorsan, néhány hónap alatt jelentősen megnövelhetik, az eredmények látványosan javulnak. A futó azt hiszi, jó úton jár, pedig a fejlődése megfelelő alapok híján rövidesen stagnálni fog, és arra is komoly esélye van, hogy megsérül. Jó futóvá csak több év edzés után válhatunk.
Sokak számára a 70 százalékon (a legtöbb ember számára ez kb. 140 alatti pulzus) végzett futás komolytalanul lassúnak fog tűnni. Mégis javaslom a betartását. Rövid távon talán nagyobb fejlődést lehet elérni a túl korai intenzív edzésekkel, de mi nem csak a következő versenyen, hanem egész életünkben futni szeretnénk. És ha kitartóak vagyunk, el fog jönni az idő, mikor komolyan szedni kell majd a lábunkat, hogy 140-150 fölé tornásszuk a pulzust.
Egyébként bizonyos órák egy erre alkalmas pulzuspánt segítségével már nem csak a pulzust képesek nyomon követni, hanem a pántban lévő mozgásszenzor segítségével futásdinamikai adatokat is szolgáltatnak. A talajérintési idő, lépéshossz, függőleges oszcilláció, bal-jobb láb egyensúly nem csak a futástechnika csiszolásában tud segíteni, hanem a sérülésből, túlterhelésből adódó változások is nyomon követhetők. Sérülésből való felépüléskor is segít, ha látjuk, hogyan kezd visszatérni pl. a megszokott egyensúly, milyen intenzitással fokozható a terhelés.
Az edzéshez használható pulzuspántok evolúciója folyamatos. Nem csak a szolgáltatott adatokban (futásdinamika) van különbség, hanem a kommunikáció módjában is. Az újabb pántok az ANT+ mellett már a Bluetooth protokollt is ismerik. Ennek köszönhetően pl. nem csak az órádhoz használhatod, hanem ha mondjuk kiegészítésként görgőzöl, az ehhez használt telefonos vagy számítógépes alkalmazást is egyszerűbben elláthatod pulzusadatokkal.
A nyújtást bemelegített állapotban, óvatosan, a legkisebb fájdalomérzés nélkül végezzük, ne tépjük szét az izmokat. A hajlítgatásnál jobb és egészségesebb a jógaszerű, lassan, 10-30 másodpercig kitartott nyújtógyakorlatok végzése.
Az erősítésnél ne gondoljuk nagy dolgokra, a guggolás, vádli gyakorlat, felülés, fekvőtámasz, homorítás (hiperhajlás), kézi súlyzós gyakorlat elég. Ne ismételjük meg, amíg erősítésből adódó izomlázunk van. Ha elmúlt, akkor folytassuk. A futásból adódó izomláz csökkentésére hasznos az erősítés. Ha szeretjük az erőedzést, nyugodtan járjunk konditerembe, csak javunkra fog válni. A legfontosabbnak a mély hátizmok erősítését tartom, ami a derék megtámasztásáért, a jó testtartásért felelős. Csak annyira homorítsunk ki, hogy ne feszüljön meg a gerincünk, nehogy megfájduljon a derekunk.
Ha az ajánlott kilométer mennyiség gondokat, pl. sérülésveszélyt okoz, fontoljuk meg a könnyű futások kerékpározással történő helyettesítését vagy az intenzitás csökkentését.
A pulzusmérő használata inkább csak segítség, ne váljunk a rabjává. Figyeljük szervezetünk jelzéseit és időeredményeinket is! Ha versenyen használjuk, vegyük figyelembe, hogy főleg az első kilométereken a verseny izgalmai miatt a szokásosnál magasabb értéket fog mutatni.
További cikkek a témában
