1 hónap a versenyig
Ahogy közeledünk a verseny időpontjához egyre sűrűsödnek a feladatok, és egyre több mindenben kell már a végső képet látnom. Peruban már hiába jut eszembe, hogy egy SiS géllel több kellett volna, vagy van-e nálam tartalék elem a fejlámpába. A főbb témakörök közül is az egyik legfontosabb összetevő talán a hátizsák, illetve minden ami ezzel kapcsolatos. A viselése, a tartalma, a pakolása, a futás vele, stb.
Eleve van egy meghatározás a szervező részéről, hogy 20 literes űrtartalmú kell legyen a táska és persze speckó “futós táskának” kell lennie, hogy futni is lehessen benne. A terepfutók körében igen népszerű, mellényre emlékeztető táska nagy tesójáról van szó, ami megpakolva sem lötyög az ember hátán, gyakorlatilag plusz súlyként beleolvad a felsőtestbe. Rögzítő madzagok és pántok (biztos van rá valami szakszerű elnevezés is) vannak minden oldalról, hogy a kívánt méretet és tartást be lehessen állítani. Tádáám, így néz ki:
Sok napos ultra versenyekben jártas sporttársakat kérdeztem meg, melyik típust ajánlják, mégis csak több fogalmuk volt erről mint nekem aszfaltfutónak. Az ajánlataik pedig a Raidlight márkához vezettek. Rajtam eddig két 54 kilométeres terepfutás alkalmával volt hasonló, egyszer egy Compressport, egyszer pedig egy Salomon “kistesó”, amiknek csak a vizes kulacsokat kellett tartaniuk a mellkason és a minimális zsebében egy-két apróságot.
Teherpróba
Szóval nagyon kíváncsi voltam már milyen megpakolt táskával futni. Először csak egy hajnali és egy kora esti futás alkalmával próbáltam ki, majd a tapasztalatokat leszűrve az elmúlt héten 130 km-t futottam vele, amiből 100-at az utolsó 3 napra koncentrálva. Benne fitnesz súlyzó, hálózsák, felfújhatós ágy, hogy a kellő méret és a legalább 4-5 kilós súly is meglegyen. Nem volt egyszerű, de nem is annyira vészes. A pulzusom egy hangyányit magasabb tartományban mozgott a szokásosnál, 2 óra elteltével pedig 1 km gyaloglást, vagy 10 perc pihenőt iktattam be, hogy az újrakezdést is érezzem. A terv és a sikeres megvalósítás 5:30-as átlag volt kilométerenként, otthon pedig minden alkalommal már várt a fagyasztott gyümölcsökkel összerázott REGO shake-em.
A zsák pakolásában is több verziót kipróbáltam, hiszen valaki a táska aljára ajánlotta a nehezebb súlyokat, a szervezők viszont pont fordítva.
A próbák alapján az utóbbi bizonyult praktikusabbnak, mert így a súly a hát felső részét vette igénybe és jobban kímélte a derekamat. Így, hogy idén kimaradtak a triatlon versenyek – ezzel az úszásaim is – nem árt még egy picit gyúrni felső testre, hogy teljes legyen a komfort. A táskához van egy has tájéki kiegészítő elem is, amiben a verseny alatt használatos cuccok lesznek, gyakorlatilag az aznapi kajám.
A tervem az, hogy jövő héten még a Garda-tónál is megpakolt táskában futom a félmaratonomat. Tényleg, így akik csatlakoznak az 1:59:40-es cél időhöz, azoknak hozom a géljeit. 🙂
– Balca –
Köszönöm a támogatást!
További cikkek a témában
Felkészülés az őszi versenyekre
2021-08-26
Hogyan lesz mozgalom a hajnali futásból?
2021-05-02
Kezdj el futni! Bátran!
2020-09-15
