Bejegyzés a hajónaplóba
Jelentem, a felkészülést befejeztem! Ma délelőttre 25 kilométer laza futást terveztem be táska nélkül, hogy ezzel jól lezárjam a perui felkészülésemet. Volt benne egy kis Margitsziget, Angyalföld, Újlipótvárós, Óbuda, aztán – nem akartam, hogy megsértődjön – ezért az Újpesti vasúti hidat is belevettem, ami miatt 5 kilométerrel még megtoldottam a szakaszt. Aztán olyan jól voltam 29-nél, hogy gondoltam megfutom maratoni versenytempóban a harmincadikat. Hozzáadott edzés értéke nincs (sőt), de ha probléma nélkül megy 4:10-en belül, akkor a mentális tréningemet is befejezettnek tekinthetem. Kicsit gyorsabb lett (4:09). Persze gyors futással csak nem fejezünk be egy edzést, ezért még egy km-t rátettem, így aztán 31 lett a legvége.
Ha már mentális tréning …
Múlt héten azzal örvendeztettem meg magamat, hogy 4 nap alatt 8 edzésen 92 kilométert futottam 4-5 kilósra megpakolt táskámban. A kiegészítő “játék” az volt, hogy reggel 5:15-kor futottam fix 7 km-t és este 13-15-17, majd 19 km-t. Érdekes, nem az utolsó futásnál utáltam az egészet. 🙂
Vasárnap futok a Margitszigetet érintve még 15 kilométert, jövő héten kedden és csütörtökön még lazább 10-10 km-t, aztán szombaton utazás.
Ha már utazás, akkor lassan lehet csomagolni
Egyelőre még csak a futós cuccokat (cipő, ruházat, 4 napi étel, hálózsák, matrac, kötelező kiegészítők) gyűjtöttük egybe és ha jól számoltuk, akkor 8+ kiló környékén lesz a futó hátizsákom súlya a rajtnál. 1 napi étel kb 700 g, amihez majd jön a rengeteg víz persze, de minden további nap ennyivel lesz könnyebb a táskám. Az egyéb dugi kajákkal tehát összesen 3 kiló ennivaló lesz nálam. Izgi.
4 x 2000 kalória , remélem elég lesz
Szegény cipőm
A sivatagi homok miatt muszáj felvenni egy kamáslit a futócipőmre, na de ez sem egy egyszerű menet. A spéci kamásli szetthez tartozik egy hátoldalán öntapadós tépőzár is, amit az aktív használat miatt praktikus rávarrni a cipőre. Egyrészt a napi igénybevétel, másrészt a sok le és fölvétel miatt esélytelen, hogy a ragasztószalag sokáig bírja. Ha meg a homok egyszer bemegy a cipőbe, akkor kész a baj. Öt (!) budapesti cipészhez vittem el, hogy próbálják rávarrni körbe a szalagot a cipőmre. Nem viszi a gép, nem fér a gépbe, lehetetlen átvarrni kezdetű mondatok után kezdtem elsápadni. Lubics Szilvi egy nagykanizsai cipészt ajánlott, illetve R. Mikit, aki már többször varratott Budapest közelében futócipőt.
Előtte – Utána – Kamáslival
A diósdi Interspar volt a nyertes és az ottani cipész, aki nem vacakolt és 40 percen belül el is készült a két cipő. Szép nem lett, azt nem állítom, de biztos, hogy praktikus.
– Balca –
Köszönöm a támogatást!
További cikkek a témában
Felkészülés az őszi versenyekre
2021-08-26
Hogyan lesz mozgalom a hajnali futásból?
2021-05-02
Kezdj el futni! Bátran!
2020-09-15
