Úgy néz ki sikerült kikecmeregnem a húzódásos problémámból, és a felkészülés végre mehet tovább, némi újratervezéssel, juhuu.
Kedvcsinálóként, valamint a verseny hangulat kedvéért el is indultam két versenyen a napokban. A WizzAir Félmaratonon váltóztam egy jót, aztán most hétvégén a Szigliget Félmaraton 6 km-es betétfutamán a Saucony 6k-n futottam. Még nem vagyok elég gyors, de 5-10 kilométeren már majdnem tudom hozni a korábbi félmaratoni tempómat, amivel így Szigligeten sikerült is megcsípnem korosztályom első helyezését. December elején nyilván nem gyorsaságra lesz szükségem, de az állóképesség megszerzése felé vezető út göröngyeihez szükségem van ilyen visszajelzésekre is.
A göröngyök mellett egyéb teendők is vannak még bőven, szóval elsőként jó lenne látnom a teljes kinti programomat, hogy aztán ahhoz tudjak igazítani minden mást. A verseny és a Machu Picchu túra fix, de lesz még utána bő 3 napom, aminek a tartalmát jó lenne lassan rövidre zárni. Mi jöhet szóba?
Lima
A legkézenfekvőbb lehetőség Limában maradni és a 9 milliós várost felfedezni, amit a város hírhedt közbiztonsága némileg megnehezít. Ez most nem az egyes nyugat-európai nagyvárosokról szóló kamu riogatás, erre felé sok mindentől óva intik a turistákat. Néhány negyed kivételével nem ajánlott csatangolni, este meg pláne. Taxi választásnál pedig nem a lehúzó hiénáktól, hanem inkább az emberrablóktól kell tartani. Kellő elővigyázatossággal és a tanácsok betartásával azért rengeteg érdekességet lehet felfedezni. Az ajánlások szerint az arany és ezüst kincseket bemutató Museo de Oro del Peru-t, illetve a Plaza de Armas környéki – 18. századi – épületeket (Kormány-palota, Érseki-palota) mindenképpen érdemes megnézni. Komolyabb elmélyüléshez, a helyi kultúra alaposabb megismeréséhez a katedrálisok, templomok, piacok, katakombák és a gasztronómia lehet a segítségemre.
Titicaca-tó
A Limától való távolsága miatt talán kevesebb az esélye hogy elmenjek Dél-Amerika legnagyobb hajózható tavához a Titicaca-tóhoz, de annyi érdekességet tartogat, hogy egyelőre nem akarom teljesen elvetni. A tó a perui-bolíviai határnál, 3800 méterrel a tengerszint felett fekszik, nagyjából 200 méter hosszú és 50 kilométer széles. Egy halom folyó és a partján fekvő nagyváros ereszti ide az egyre szennyesebb vizét, így mostanában az egyik legveszélyeztetettebb tóként is emlegetik. A tóban lévő természetes szigetek mellett talán a legkülönlegesebbek a száraz nádból épített mesterséges szigetek (Uros szigetek), amelyeket folyamatosan “építenek”, azaz frissen vágott náddal borítanak be időről-időre, hogy az alsó réteg rohadása miatti süllyedés ne okozzon problémát a szigetlakóknak. Mármint, hogy ne süllyedjen el a sziget szőröstül bőröstül. Mivel nádból nincs hiány, a sziget házait (kunyhó), berendezéseit, ajándéktárgyakat, sőt egyes teákat szintén nádból készítenek a helyi Uros indiánok. Baromi jól néz ki, meg ugye ez is olyan vidék, ami egy másik kultúrába kalauzol, szóval …
Colca-kanyon
Imádom a nagy hegyeket és a mély völgyeket :). Neem, nem arra gondolok és persze nem is a felfelé futásra. A földfelszínből való kiemelkedésekre és a grandiózus, erőt sugárzó megjelenésükre gondoltam. Egyszerűen csoda, ahogy S.Bali szokta mondani. Bár most ha belegondolok nem is tudom, melyikre szokta mondani. A kanyon persze más, mint a hegyek, ez OK, de a lényeg ugyanaz, a természet megmutatta erejét és most békésen csodálhatjuk. Perus verziója a több mint 3200 méter mély Colca-kanyon, ami kétszer olyan mély, mint a Grand-kanyon, falai viszont lankásabbak és a növényzet is valamivel dúsabb. A kilátókról élvezhető látvány mellett plusz attrakció a térség “híressége” az Andoki kondor. Ez sincs közel, de mondjuk össze lehet kötni egy Titicaca-tó trippel.
Nazca-vonalak
Már annak idején a suliban is téma volt. Csodálkozva hallgattuk a vélt és valós sztorikat a világ legnagyobb rajzairól. A híres vonalak Nazca és Palpa városai között húzódó vidéken a Csendes-óceán északi partja mentén találhatóak. Ha a földönkívülis sztoritól eltekintünk, még mindig megy ezerrel a találgatás, hogy ki és mikor rajzolta ezeket, amiből csak az biztos, hogy régen. Időszámításunk előtt pár száz évvel kezdhették és még időszámításunk után is bőven szórakoztatták magukat ezzel a helyiek. A geometrikus ábrák és a figurák méretei 30 és 200 méter között mozognak, amiket kétféleképpen rajzoltak. Egyeseket kövek összehordásával, másokat pedig a felső – sötétebb – talajréteg elhordásával. A legtöbb forma valamilyen állat – ezek közül is inkább a madár -, vagy növény, de emberi alakok és tárgyak is felfedezhetőek a közel 500 négyzetkilométeres területen. Mivel lentről inkább csak kőkupacok látszódnak, ezért egy kis repülős turista útra kell majd befizetni ha látni is akarom a kis majmot.
Huacachina
A verseny helyszínéltől nem is olyan messze, valahol az Ica sivatagban található ez az oázis. Persze hogy ehhez is köthető egy legendás sztori. De juszt se osztom meg a vadász és a rabul ejtett gyönyörű inka hercegnő históriáját. De a lényeg, hogy az amerikai kontinens egyetlen igazi oázisa a Huacachina. Kis tavacska, amit földalatti vízerek táplálnak, körülötte pedig zöld növényzet. Jól néz ki, na.
Van még ötlet?
Köszönöm a támogatást!
További cikkek a témában
